Az első
eset, hogy igazi blogolásra adom a fejemet. Ha valaki látta már az Awkward című
sorozatot, akkor lehet ismerős lesz neki a szituáció, bár én kicsivel vegyesebb
érzésekről és sztorikról fogok írni, mint Jenna Hamilton. :)
2014. december 13., szombat
Sayounara old blog, hello new one
Az ayuanimeforever.blogspot.com az első blogom, amit talán ha 5x szerkesztettem eddigi életem során. Az utolsó bejegyzés 2011. 08. 11 egy csütörtöki nap volt. Gyerekként édesapám munkáit is kitettem rá, de ma már nem aktuális, és többé sosem használnám.
"Ez a blog azért készült hogy TI akik olvassátok minél többet megtudhassatok különféle animékről. Jó szórakozást :D - Ayu-chan"
Ayu-chan, mint jómagam még él, de már csak a könyvem és rajzaim formájában. Ha belül gyerek is maradtam, ideje elindulnom a felnőtté válás útján. Sosem állítottam és eztán sem fogom, hogy az animék világát és életem szerelmét japánt hátrahagyom, mert tudom, nem fogom megtenni. Sosem ez tett gyerekessé. Mint huszonéves fiatal, pályakezdő egyetemista csak most lépek ki a nagybetűs életbe. Még tele vagyok álmokkal és ideákkal, amikről csak remélni tudom, hogy nem vesznek majd el. Igazából nem is értem, miért éppen most döntöttem úgy, hogy letörlöm a régi blogomat. Inkább most is éppen a féléves vizsgáimra kellene koncentrálnom, mégis erre a gondolatsorra jutottam ma délelőtt. Vacilláltam rajta egy sort, ez bizonyos, de már nem bánom. Szép emlék, még ha kevés emlék is, fűz hozzá, de ideje útjára engednem. A manga és anime művészetéről nem mondok le sosem, de rengeteg fiatal van még, akiket sokkal jobban foglalkoztat, hogy ilyesmiket osszanak meg. Én kicsivel nagyravágyóbb lettem az évek során.
Olyan sokan mondták már, hogy az életemről is kellene mesélnem, mert sokkal izgalmasabbá tettem másokét, hogy végre eldöntöttem, megteszem. egy új, gazi, lehetőleg rendszeresen szerkesztett blogot fogok vezetni. Persze lehet, nem árt majd megválogatni, mit is írok bele, hogy ne sértsem meg a barátaim személyiségi jogait, de majd csak megoldom valahogy. Ma elkapott végre az ihlet, hogy túl lépjek egy régi önmagamon és helyet adjak az új önmagamnak, aki már régóta szeretne előjönni. :)
Szeretném, ha kiteljesedhetnék. Ez alkalommal talán végre sikerülhet.
"Ez a blog azért készült hogy TI akik olvassátok minél többet megtudhassatok különféle animékről. Jó szórakozást :D - Ayu-chan"
Ayu-chan, mint jómagam még él, de már csak a könyvem és rajzaim formájában. Ha belül gyerek is maradtam, ideje elindulnom a felnőtté válás útján. Sosem állítottam és eztán sem fogom, hogy az animék világát és életem szerelmét japánt hátrahagyom, mert tudom, nem fogom megtenni. Sosem ez tett gyerekessé. Mint huszonéves fiatal, pályakezdő egyetemista csak most lépek ki a nagybetűs életbe. Még tele vagyok álmokkal és ideákkal, amikről csak remélni tudom, hogy nem vesznek majd el. Igazából nem is értem, miért éppen most döntöttem úgy, hogy letörlöm a régi blogomat. Inkább most is éppen a féléves vizsgáimra kellene koncentrálnom, mégis erre a gondolatsorra jutottam ma délelőtt. Vacilláltam rajta egy sort, ez bizonyos, de már nem bánom. Szép emlék, még ha kevés emlék is, fűz hozzá, de ideje útjára engednem. A manga és anime művészetéről nem mondok le sosem, de rengeteg fiatal van még, akiket sokkal jobban foglalkoztat, hogy ilyesmiket osszanak meg. Én kicsivel nagyravágyóbb lettem az évek során.
Olyan sokan mondták már, hogy az életemről is kellene mesélnem, mert sokkal izgalmasabbá tettem másokét, hogy végre eldöntöttem, megteszem. egy új, gazi, lehetőleg rendszeresen szerkesztett blogot fogok vezetni. Persze lehet, nem árt majd megválogatni, mit is írok bele, hogy ne sértsem meg a barátaim személyiségi jogait, de majd csak megoldom valahogy. Ma elkapott végre az ihlet, hogy túl lépjek egy régi önmagamon és helyet adjak az új önmagamnak, aki már régóta szeretne előjönni. :)
Szeretném, ha kiteljesedhetnék. Ez alkalommal talán végre sikerülhet.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)